1. (Eat Pray Love – 2010)
Aki olvasott már Coelhotól könyvet, az tudhatja, mire számíthat a mestertől. Általában a főhős életében válaszúthoz érkezik, dönteni kell, merre tovább. Ilyenkor ugye felborul a megszokott mindennapi rutin, rendkívüli találkozások és csodás utazások révén felfedezi az életben valóban fontos dolgokat, melyek megtisztítják gyarló bűneitől, jobbá válik és így éli le azt az időt, ami számára még adatott. Mindezt könnyedén, sodrón, kis bölcsesség bonbonokkal megédesítve teszi elénk az író. Elizabeth Gilbert írónő is hasonlóakat tudhat, hiszen önéletrajzi ihletésű könyvét vitték, mint a cukrot. Egyenes út a megfilmesítéshez.
Filmünk hőse Liz, szintén író New Yorkban. Megvan mindene: patent lakás, saját karrier, sármos férj. Lizünk azonban nem találja helyét a sokak által áhított amerikai életmodellben. Egy álmos estén a közös ágyban közli a férjével,hogy nem lát már fantáziát az együttalvásokban. Tudja, szüksége van valami újra, de pontosan mire, azt még nem. Próba, szerencse, nekilát újra élni. Lecsupaszítja igényeit 3 alapvető dologra, amit szeret: enni, hinni, szeretni. Nem is bonyolult, igaz?
Szerencsénkre ezt a 3 dolgot nem egy helyen kell keresni, így három gyönyörű helyszínnel is megismerkedhetünk a két órás filmidőben. Itália csodás romjaival és étkeivel büszkélkedik (otromba dolog volt betolni a hálaadásnapi pulykás részt), India az imádkozás és megtérés Mekkája, Baliban meg jókat lehet jógázni és bulizni.
Láttunk már ilyen feel good movie-t, mint például a Diane Lane féle Napsütötte Toszkána, vagy a Russel „Gladiátor” Crowe-os Bor, Mámor, Provance, ahol szintén új, szokatlan közegben indul meg hőseink jellemfejlődése.
Ryan Murphy rendező eddig a Kés-alatt (nip/tuck)és Sztárok leszünk (Glee) sorozatokban bríllirozott, ahhoz képest most visszafogottan tereli szereplőit a végkifejlet felé. Julia Roberts természetesen, rutinból hozza a világra nyitott és barátságos karakterét, amelyhez remek aszisztenciát nyújtanak a jóképű lovagok: Billy Crudup (Watchmen), James Franco (Pókember2) és Javier Bardem (Vicky Cristina Barcelona).
A film remek kikapcsolódást nyújt, akárcsak Coelho könyvei. Szép emberek szép helyeken találkoznak és jókat esznek, mélyeket beszélgetnek,megértik és szeretik egymást. Azért szeretjük az ilyen filmeket, mert akár mi is megléphetjük ezeket a lépéseket holnap, mikor felkelünk az ágyból és új életet kezdünk. Persze legtöbbünknek a következő nap is a jól megszokott, szürke napi rutin szerint zajlik. De mégis, ott a lehetőség. Aztán holnapután is. Azután, meg azután, aztán…. Tisztelet a kivételnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.